SAJÁT KÉPÉRE (ITT OLVASHATÓ)

-bűnügyi dráma-

"Mit mutat egy arckép? Egy arcot, mi mást? Az arcon gesztusokat. Merev mosolyt. Gonosz ösztönöket rejtőt. Vagy gúnyos grimaszt. Lapos pillantást. Ártatlannak tűnő fintort, amely egyszer valaki halálához vezet. Gyilkos ürességet. Vágyak, hajlamok és szorongások megannyi titkos nyomát, amelyek a bőr alatti titkos világba vezetik a szemlélődőt. Az arckép elárulja alkotóját is. Viszonyát alkotása tárgyához. Csodálatot. Rettegést. Tiszteletet. Vagy undort. Két ember szemérmetlenül intim viszonyát. Aki egy arcképet megfejt, két embert fejt meg. Az én munkámban azonban ez kevés. Mert a rajzoló és a lerajzolt között mindig ott áll egy harmadik személy is a megalázottságával, szörnyű emlékeivel, amelyek eltorzítják az arcképet. Minden nap megteszem velük együtt a keresztutat a fájdalmas emlékeken keresztül, vonszolom démonaikat. Nehéz munka. De nincs más választásom, mert az út végén ott van a lényeg. Az arc."

Ármin, bűnügyi fantomképrajzoló. Születése óta nyomorék, saját teste börtönébe zárva él. Állapotába, úgy tűnik, belenyugodott. Szenvedélyeit, vágyait, ösztöneit női arcok rajzolásában éli ki. Ez a lemondóan és fájdalmasan nyugodt állapot eltarthat élete végéig is. Ám nem így történik. Az életébe szinte belehasít Konan, a brutális szatír, aki fiatal nőket erőszakol meg. Ármin az ő emlékeik alapján készíti el Konan arcképét. Lassan különös kapcsolat jön létre közte és a soha nem látott férfi között.

A darab 2009 decemberében a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán támogatást nyert.